A szabadság és függetlenség nekem az, mikor nem függök senkitől SZELLEMI értelemben.
Mert semmilyen más szabadság és függetlenség nincs, ne legyenek illúzióink.
Mindig függünk a rendszertől, egymástól valamilyen módon.
Nincs is ezzel baj.
Függés nélkül nem is élnénk, nem is születhettünk volna meg, nem is maradnánk életben.
Egyetlen, amit – szerintem – megtehetünk, hogy szellemi értelemben leválunk a tömegről, a megmondókról, és saját gondolataink, de főként eddigi tapasztalataink alapján alkotjuk meg saját fogalmainkat, értékrendünket, értékítéleteinket.
Igen, lehet, hogy ezzel megtörténik, hogy leválunk másokról. A többségről. Vagy egy csapatról, kipörgünk egy csoportból. És ez elsőre valóban rettenetesnek tűnhet. Akikkel korábban olyan jól megértette magát, hirtelen eltűnnek mellőle, megszűnt az összekötő kapocs.
De ez átmeneti.
A független szellemhez ugyanis mint a mágnes, úgy vonzódnak a más függetlenedni vágyó lelkek.
És persze az akolmeleg úgy tűnik megvéd, és lehet, hogy így is van, kérdés feláldozod-e a SZABADSÁGODAT azért, hogy köztük lehess, hogy egy követ fújhass velük…
Nagy lelkierő, és elszántság, és nem lankadó tudatosság szükségeltetik a szabad szellemiségben megélt függetlenség megtartásához.
A tömeg vonzereje óriási.
Visszahúz.
Ha mégis elszakadsz, eltipor, és ott maradsz összes csontod összetörve, tele sebekkel, és úgy, hogy fogalmad sincs ki vagy.
Na, és onnan kezdődik az igazi Élet.
Amikor végre az lehetsz, aki igazán vagy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése