Bennem vagy a távolságok és a beszéd hiánya ellenére ...
2022. november 30.
2022. november 29.
amikor csak úgy létezhetek...
Egy barátom azt kérdezte ma,hogy mit teszek azért,hogy nyugodtak legyenek a napjaim,és mit ,amit csak önmagamért teszek.
Igyekszem nem foglalkozni beteg lelkű emberek beteg ,rosszindulatú gondolataival.
Nagyanyám azt mondta anno,hogy "bolond lukból bolond szél fú".
Valahogy így...
Semmi különöset.
Évek óta meditálok,ez lelki nyugalmat és erőt ad.
Igyekszem mindenkinek adni egy szerető ölelést,akinek arra van szüksége.
A munkámban nagyon sok örömöt találok , és ez jó érzés.
Tudom,hogy az angyaloknak nem mindig hófehér a szárnyuk.
Néha fekete, néha vörös, és néha egyiket sem hordják.
Szeretem a szárny nélküli pillanatokat, amikor csak úgy létezhetek...
te és én
Te és én ugyanazok vagyunk.
Amikor a szemedbe nézek - tudod ezt.
Amikor a szemembe nézel - tudom ezt.
most
Néha befelé is kell figyelnünk.
Végiggondolni, hogy mekkora utat tettünk meg idáig, és hogy hova tartunk.
Mi az, amit szükséges hátrahagyni, és miért kell még egy picit küzdeni. Néha meg kell pihenni, de nem csak azért, hogy hátrapillantsunk, vagy előre tervezzünk, hanem azért is, hogy megcsodálhassuk a jelent.
Igen, élvezzük a friss levegőt, és a ropogós vasárnapi rántotthúst, a szellőt, ami belekap a hajunkba a peronon. A reggeli kávé illatát, és a reggeli harmatot, ahogy megcsap, amikor kilépsz az ajtón...Élvezni kicsit a poénokat, és hangosan nevetni rajtuk, és egy jó zenére rázni a csípőnket, nem baj, ha viccesen festünk.
Szóval, igazán megélni a pillanatot, a mostot, a szépet, a jót, de a rosszat is ugyanúgy.
És bizony néha kicsit egyedül kell lennünk önmagunkkal, figyelnünk kell befelé, hogy a folyton mozgásban és haladásban lévő testünket utolérhesse a lelkünk, hogy újra eggyé, egésszé válhassanak, és minden rendben legyen megint.
2022. november 28.
2022. november 26.
2022. november 23.
belefáradtam
Egy időre elegem lett a FB közönségéből.
Nincs időm a kötekedőkre, a másokat lealázókra, a trollokra.
Nincs értelme bármit is tenni, mondani, az emberek többsége nem jó szándékú. Szinte vadásznak a bejegyzésekre és még az élő fába is belekötnek. Érdemben nem tudnak hozzászólni, kötekednek.
Tegnap este egy csoportban tettem egy bejegyzést, felhívva a figyelmet valamire, amin változtatni kell ,ami bántóan tűrhetetlen állapot. Rengeteg komment érkezett, de csak 4 olyan volt, aki értette miről van szó és legalább tanácsot próbált adni, mit tegyünk, merre induljunk, hogy megoldást találjunk közösen.
Nem én, közösen. Az összes többi gyakorlatilag értelmetlen ,érthetetlenül nem is a témához tartozó bejegyzés volt.
Ráadásul primitív bunkó módon, bántva, alázva a hozzászólókat, vagy engem. Elkeserítően kiábrándító hova jutottak az emberek.
Ebből lett elegem. Azt hittem, már nincs lejjebb, de van.
Ez az internet világa. Az arctalanságé. És most itt nem egy profilképre gondolok. Inkább az ismeretlenségből való szabad szólásra. Arra, hogy emberek ebben élik ki a bennük rejlő feszültségeket.
Belefáradtam.
2022. november 22.
minden úgy van jól, ahogy van
"Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről.
Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg.
Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.
Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvanhat – csodára szomjazik,
nem fél a kockázattól:
gyermeki kíváncsisággal várja: mi lesz holnap:
szabadon örül mindennek."
(Albert Schweitzer)
Nagyon nehéz " mindennek " örülni.
Az idő csak később mutatja meg,
hogy minden úgy van jól, ahogy van.
Sokszor nehéz elfogadni, de bízom a sorsomban.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)