Néha befelé is kell figyelnünk.
Végiggondolni, hogy mekkora utat tettünk meg idáig, és hogy hova tartunk.
Mi az, amit szükséges hátrahagyni, és miért kell még egy picit küzdeni. Néha meg kell pihenni, de nem csak azért, hogy hátrapillantsunk, vagy előre tervezzünk, hanem azért is, hogy megcsodálhassuk a jelent.
Igen, élvezzük a friss levegőt, és a ropogós vasárnapi rántotthúst, a szellőt, ami belekap a hajunkba a peronon. A reggeli kávé illatát, és a reggeli harmatot, ahogy megcsap, amikor kilépsz az ajtón...Élvezni kicsit a poénokat, és hangosan nevetni rajtuk, és egy jó zenére rázni a csípőnket, nem baj, ha viccesen festünk.
Szóval, igazán megélni a pillanatot, a mostot, a szépet, a jót, de a rosszat is ugyanúgy.
És bizony néha kicsit egyedül kell lennünk önmagunkkal, figyelnünk kell befelé, hogy a folyton mozgásban és haladásban lévő testünket utolérhesse a lelkünk, hogy újra eggyé, egésszé válhassanak, és minden rendben legyen megint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése