Gyertyafény...
Hallgat a csend és álmodó a lélegzet...
Tiszta az érzék, hamis az akarat, a valóság durván simogat.
Nem kell a kényszer, nem kell menni.
Nem kell hozzá fehér márvány, melybe belevésik, hogy örökre.
Érezni kell és érteni.
Hallani a belsőt és érezni az utat,mit jelöltek nekünk.
Gyertyafény...
... de nem kell hozzá egy évben egyszer koszorút kötni.
Nem kell az önsajnálat,engedjük végleg el a kezét annak,
ki menni akar.
A tisztelet nem itt és nem most kezdődik.
Az ősök élnek a lelkünkben, mig lélegzünk.
Éltetnek bennünket, ha engedjük és meghajolunk a sorsuk előtt.
Elfogadjuk bármit tettek és megköszönjük nekik azt,
amit adni voltak képesek:
az életet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése