Előttünk van egy valamiféle álomember képe, aki harmóniában él, rendkívül pozitívan gondolkodik és mindenkit a szívébe fogad.
Ezért aztán szorongunk , ha mi éppen nem így működünk.
Vágyunk valamire, de tényleg vágyjuk, vagy csak hisszük,
hogy azt szeretnénk?
Lehetséges például a körülöttünk lévő káoszban meglátni a harmóniát? Vagy például mi a valódi tartalma a pozitív gondolkodásnak?
Melyek a tényleg mozgósítható belső erőink és mi az, amit csak divatból építünk be az életünkbe és így frusztrációs csomagunkká válik?
Éljük túl a mindennapokat - halljuk sokszor.
Erre sokan és sokszor azt mondjuk, ezt nem lehet.
Tényleg nem lehet?
Át kell lépni a múlt sérelmein és ideje leakasztani a szögről a szárnyainkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése