Részlet egy tíz évvel korábbi bejegyzésemből.
Mára már érem amit akkor írtam:
A hópehely nem azért tűnik el, mert kicsiny – hiszen egy gyönyörű Nap.
Hanem, mert a kicsinnyé lenni tudás szimbóluma.
Mintegy megvalósítja a kicsinységet is, a csendes elmúlást, üvöltés és bánat nélkül. Képes „a szépség kicsiny csodája”, „jeges virág” lenni.
A modern tudományok nem ismerték meg a hó legmélyebb titkát, a „fényes díszeket a légben”, a „diadalmas pelyheket”, a „diadalmas lelkek felfelé szálló hópelyheit”.
Azt, hogy amint a maga napszerűségében megjelenik, ugyanúgy olvad fel.
Isten tenyerében teljesen Istenné válni – ez a hópehely legmélyebb titka.
Becsüld hát, ami méltóságot felmutatva kicsiny és „semmi”!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése