Nevet, a párjába karol, és megy.
Vagy mérgelődik, dühöng, kibékül és megöleli.
Szóval él. Amikor boldogtalan, akkor elméleteket gyárt.
Például olyasmit, hogy más talán egész életében öt percig sem volt boldog, akkor mit akarok én, aki harminc évet szerelemben, boldogságban éltem? Jól hangzik, csak sajnos nem igaz. Mert a boldogságot nem lehet bespájzolni. A boldogságot (no, adjuk alább: az örömöt) újra meg kell keresni, és meg kell találni.
A visszahozhatatlan boldogság emlékképei fájnak.
Pihenésképpen archív anyagokat válogatok, kell valami miatt, de ez most nem is téma, és pont ma állapítottam meg magamban, hogy oké minden, meg az a természetes, bár voltaképpen a csipás szem is természetes, mégse' járunk úgy, na mindegy, szóval most már, hogy át is alakítottam a a ruhatáram színeit, kihúzom ezzel egy darabig...
meg jó, jó az ősz haj, meg divatos, meg jajdemenő, meg minden, meg sármos is, hú de utálom ezt a szót, mellesleg, ennél jobban csak a fiatalos szót utálom, de persze ez is tökmindegy, azonban nézzünk mélyen egymés szemébe és valljuk be: az ősz haj öregít, nyilvánvalóvá és egyértelművé tesz, lévén mégiscsak az öregség szimbóluma: fehér hajú nagyanyó, ősz szakállú nagyapó... satöbbi.
Nincs azzal se baj, persze, hogy nincs, amíg fiatal vagy, és tojsz az idő múlására, sőt, várod, hogy megint nyár legyen... aztán utána már van vele bajod -amin amúgy a nem ősz haj se segít, de ezt mindenki tagadja, meg butuskaságokat beszél, ámítja magát, önhipnózist hajt végre, mert azt hiszi annak megmásító ereje van, csakhogy nincs.
...fiatal vagy? nevessél és sírjál egyszerre.
Öreg lettél?akkor is. Szerelmes vagy? nemkülönben.
-Majd egyebek is eszébe jutottak és a halál is, így folytatta tehát:
- Hát nem délibábos hab az ember egész élete? Mire körülnézel, elmúlt, a múltad meg sehol nincs, hiába keresed padláson, pincében, vagy sétálsz akár a a folyók partjain, abban a reményben, hogy fiatal magaddal találkozol,
vagyis azzal, aki valaha voltál, s most majd sírva átöleled őt.
.jpg)