Míg az ember boldog, nem elmélkedik a boldogság mibenlétéről.
Nevet, a párjába karol, és megy.
Vagy mérgelődik, dühöng, kibékül és megöleli.
Szóval él. Amikor boldogtalan, akkor elméleteket gyárt.
Például olyasmit, hogy más talán egész életében öt percig sem volt boldog, akkor mit akarok én, aki harminc évet szerelemben, boldogságban éltem? Jól hangzik, csak sajnos nem igaz. Mert a boldogságot nem lehet bespájzolni. A boldogságot (no, adjuk alább: az örömöt) újra meg kell keresni, és meg kell találni.
A visszahozhatatlan boldogság emlékképei fájnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése