Nem szeretem, hogy a húsvét is veszni látszik az emberek életéből.

Nálunk is változott.

Egyrészt felnőttek már a gyerekeim,nélkülük nem ugyanaz.

Másrészt elvesztette a varázsát.

Sajnos éppen úgy,mint a többi ünnepünk.

A városban mint népszokás szinte tejesen eltűnt.

Talán falun,talán kisebb közösségekben még jelen lehet.

Gyerekkoromban húsvétkor ünneplőbe öltöztünk.

Akkor vehettem fel először a tavaszi új cipőt és kaptam új szalagot a hajfonatomba.

Tojást festettünk,vártuk a locsolókat. Jöttek is szép számmal.

Még 10-15 évvel ezelőtt is éltek a szokások.

Ma azt sem tudják,mi az a tojásfa.

Nem járnak locsolkodni a barátok, az osztálytársak,mert az olyan égő....

Lassan olyan sivár lesz a világunk,mint maga az ember.

Tartom a szokásokat,színesítik az életet.

Szeretem,amikor elkészül egy tojás.

Szeretem,hogy kíváncsi vagyok,tudok-e még szebbet?

Szeretem a sonka illatát.

Szeretem a zöld csütörtököt,a nagypénteki halat.

Szeretem a nagyszombati vacsorát .

Szeretem a beiglit és a zserbót.

Szeretem,hogy a lakás ragyog, beengedve a tavaszi szellő illatát.

...és szeretem a locsolókat is ...

...ez a Nyúl is jön, elmegy...vajon visszajön,

vajon fontos lesz még valakinek?