szív és az ész

Tévedéseink felét azért követjük el, mert érzünk, amikor gondolkoznunk kellene, a másik felét pedig azért, mert gondolkozunk, amikor éreznünk kellene.

John Churton Collins

A szív és az ész. 

Gyakori ellenfél. 

Azért ne fékezzük őket, mert nem ritka, hogy egy gondolat megdobogtatja a szívünket, 

vagy egy érzés gondolkodásra késztet!

 

sakk-matt

 

A megbántás,az igazságtalanság és az ezt követő megmagyarázhatatlan fájdalom mindig váratlanul jön,mindig a múltból jön és feldolgozhatatlan.Mert érthetetlen.

Most 50 év távlatából.

Akkor én még csak kislány voltam.

Érthetetlen,hogy még most sem akart róla beszélni,szerinte nincs miről.Szerintem van,lett volna miről. Megbocsátani valakinek csak akkor lehet,ha partner benne.

Ha elfordul a múlttól,nem vállalja a hibáit,akkor lehetetlen.Akkor a megbocsátás csak kimondott szó, nincs mögötte értelem,érzelem.

A szülőnek is kell tudni azt mondania,hogy bocsáss meg.

A szülő a szeretete által válik szülővé.

Ő sosem volt az apám.

Sosem éreztem magam szeretve,sosem volt kihez bújjak,sosem volt senki,aki megölelt volna.Miért? Mert az anyámra emlékeztettem?

Nem az én hibám,hogy ő meghalt.

Mégis...egy életen át kellett hordanom ezt a terhet.Az anyám korán elment,ő meg nem tudott az apám lenni. Nem tudott az unokáinak szerető nagyapja lenni. Nem tudta megbocsátani,hogy a világon vagyok.

Miért? Túl sok a miért ebben a történetben , és én tudom a válaszokat,amiknek ő hátat fordított.

Így ment el.

Nincs bennem fájdalom,nincs bennem szomorúság.

Megkönnyebbültem. Fellélegeztem.

Sírni lenne jó,de már nem tudok.

Ordítani lenne jó, de már nincs hangom.

Nem kellene gondolkodni és nem kellene érezni,de azt sem tudok.

Sakk...Matt...

elfogadás

 

"Az öngyógyítás alapja, hogy mindenestől elfogadjuk önmagunkat.

Sikereinket és kudarcainkat, rémült bezárkózásunkat és szerető szívünket.

Meggondolatlanságainkat, botlásainkat és éles eszünket. Megszégyenülésünket és győzelmeinket.

Hiszen mindez hozzánk tartozik.

A legtöbb gondunk abból fakad, hogy elvetjük lényünknek ezt vagy azt a vonását - hogy nem szeretjük magunkat mindenestől és feltétel nélkül.

Ne szégyennel tekintsünk vissza múltunkra, hanem mint az élet teljességének és gazdagságának bizonyítékára.

E teljesség és gazdagság nélkül nem lehetnénk ma itt."

vágy

  

Van olyan, hogy nem az hiányzik a másikból, amit ő adott neked, hanem amit te tudnál adni, óvni, dédelgetni, szolgálni, vidítani, sorolhatnám.

Vajon ez az önzetlen szeretet vagy titkon vársz cserébe valamit ?

Talán azt a fajta elégedettséget, amit az okoz benned, hogy hozzájárultál a jóllétéhez, ha igényli egyáltalán, hogy hozzájárulj...

Ki tudja.

Mindenesetre érdemes elgondolkoni azon, ha hirtelen elvesztesz valakit, az ego az, ami a hiányát elhiteti veled, sóvárogsz-e a vele való kapcsolatra vagy örülsz a létének azokban a percekben,

amikor elfog utána a vágy.