Az enyémek már felnőttek.
Már nem megyünk Kiskútra, nem vár a kőrhinta, felhők közé menekülő léggömb.
Szép idők voltak, amit gyermekként velünk megéltek.
Kirepültek, a világ három különböző pontján találták meg a boldogságukat.
Azt hiszem egy szülő túl sokat nem tehet.
Életet adhat , példát mutathat ,óvhat és szárnyakat adhat.
Néha nehéz, mégis el kell fogadni.
Ma más szépségei vannak az életüknek, már más örömöket osztogat az élet.
Azért nekem néha hiányoznak azok a régi ragadós vattacukros vasárnapok

Öleld, amíg kéri! Hallgasd, amíg mondja! Szeresd, amíg hagyja!
Mert olyan gyorsan eljön a pillanat, amikor elindul és Te már nem kísérheted el! Amikor már a saját útját járja, talán vissza sem pillantva rád!
Rád, aki aggódva figyeled és csak remélni tudod, hogy nem téved el az úton!
Azért még nem múltak el a vattacukros vasárnapok...