Mindannyiunkban ott van Püthia, ott van az a belső iránytű, amit úgy hívnak intuíció. A legfontosabb tehát, hogy ebben a hónapban figyeljünk rá, fejlesszük, foglalkozzunk vele, hallgassunk rá. Bízzunk megérzéseinkben. Lelki képeink, álmaink, felvillanások vezetnek. Segíthetnek ehhez (értő!) asztrológusok, akik előtt ott van születésed, életed, lehetőségeid, esélyeid, nehézségeid, könnyebbségeid, eszközeid térképe. Aki nem megmondja mit tegyél, hanem felvázolja mit tehetsz – ha akarod. Aki ösztönöz a keresésre, a megoldásra, a felelősség vállalásra, aki nem véleményez, hiszen tudja ki ezzel, ki azzal az energiával született, ő pusztán olvassa és tolmácsolja a hozzá forduló élete könyvét, de nem írja azt.
A megoldás legtöbbször ugyanis mindig ott van az orrunk előtt. Ezt tapasztalt, bölcs ember már nagyon jól tudja. Lépjünk ki a fa mögül, és lássuk meg az erdőt.
Ne kapaszkodjunk jóslatokba, jövendölésekbe, tanácsokba se, mert óriási csapda lehet saját intuíciónk kárára. Ne járkáljunk jóstól jósig, asztrológustól látóig, hogy azt halljuk végre, amit akarunk. Mert a jelek ott vannak előttünk, még akkor is, ha nem tudjuk elsőre értelmezni – ebben kérjünk segítséget! De a valódi szellemi éberség lesz az az irány, ami a helyes számunkra. Megérzések, saját megérzéseink vezetnek a legjobban az utunkon. És az érzés nem az egó. Nem az akarás. A megérzés az, amikor az ember egyszerűen tudja, sejti, látja, hogy nem jó, vagy éppen az az ő útja, még ha nehézségeken át is vezet.
Az élet nem habostorta, de nem is olyan nehéz, mint ahogy azt gyakran hangoztatjuk. Mi magunk tesszük saját dolgunkat nehézzé, miközben hajszoljuk, vágyjuk a boldogságot. Mert az nem kívül van, és nem kívülről jön. Csak a belül elégedett ember érheti el. Ehhez viszont az kell, hogy hallgassunk a bennünk élő Püthiára.
m véleményez, hiszen tudja ki ezzel, ki azzal az energiával született, ő pusztán olvassa és tolmácsolja a hozzá forduló élete könyvét, de nem írja azt. A megoldás legtöbbször ugyanis mindig ott van az orrunk előtt. Ezt tapasztalt, bölcs ember már nagyon jól tudja. Lépjünk ki a fa mögül, és lássuk meg az erdőt.
Ne kapaszkodjunk jóslatokba, jövendölésekbe, tanácsokba se, mert óriási csapda lehet saját intuíciónk kárára. Ne járkáljunk jóstól jósig, asztrológustól látóig, hogy azt halljuk végre, amit akarunk. Mert a jelek ott vannak előttünk, még akkor is, ha nem tudjuk elsőre értelmezni – ebben kérjünk segítséget! De a valódi szellemi éberség lesz az az irány, ami a helyes számunkra. Megérzések, saját megérzéseink vezetnek a legjobban az utunkon. És az érzés nem az egó. Nem az akarás. A megérzés az, amikor az ember egyszerűen tudja, sejti, látja, hogy nem jó, vagy éppen az az ő útja, még ha nehézségeken át is vezet.
Az élet nem habostorta, de nem is olyan nehéz, mint ahogy azt gyakran hangoztatjuk. Mi magunk tesszük saját dolgunkat nehézzé, miközben hajszoljuk, vágyjuk a boldogságot. Mert az nem kívül van, és nem kívülről jön. Csak a belül elégedett ember érheti el. Ehhez viszont az kell, hogy hallgassunk a bennünk élő Püthiára.
